„Tiszta vizet a szökőkútba!”
A fenti címet Lovas Éva újságírónő, pestújhelyi lakos adta a Budapesti 7 nap című újság 2008. június 26-án megjelent számának 10. oldalán olvasható írásának. Idézek még tőle: „
A tiszta víz azonban nem csak a szó szoros, hanem átvitt értelmében is elkel a kúttal kapcsolatban.” Egyetértek, teljesen igaz. Legyen hát teljesen tiszta az a víz. A szó átvitt értelmében.
A cikkben az újpalotai Fő téren üzemelő szökőkút megvalósításáról Tamás Béla, a Répszolg Kft. ügyvezető igazgatója nyilatkozik az újságírónőnek. Kicsit bajban vagyok, mert nincs módom az egészet leközölni, bízva abban, hogy a Tisztelt Olvasók talán olvasták a fent nevezett újságban megjelenteket, csak a legfontosabbakra reagálnék.
Tamás Béla: „
Tavaly novemberben megépítettük a fúvókás szökőkút alapberendezését. Közben többször beszéltünk a helyi civil szervezet képviselőjével, de említést sem tett arról, hogy bekapcsolódnának.”
Kivel is beszélt többször Tamás Béla? Velem ugyan nem, ugyanis én, eme cikk írója vagyok annak a helyi civil szervezetnek a képviselője, aki tavaly májusban pályázott az NCA felé egy Fő téri szökőkút és közösségi találkozóhely tervezésére. Tavaly novemberben még nem is ismertük egymást, idén februárban mutattak be egymásnak minket, amikor az ügyvezető igazgató úr megtekintette az elkészült műveket. De nem ez a lényeg. Akárkivel is beszélt többször, az illető ugyan mit mondhatott volna Tamás Bélának, amikor csak november közepén kaptunk értesítést az NCA-tól, hogy a májusban benyújtott pályázat nyert és megkezdhetjük annak megvalósítását? Vajon mit szólt volna Tamás Béla, ha az illető arra kérte volna, hogy álljanak le a munkával, mert beadtunk egy szökőkút-pályázatot és lehet, hogy nyerni fogunk, de az is lehet, hogy nem nyerünk?
A Szabadidő Központ tavaly decemberi munkatársi találkozóján megemlítettük polgármester úrnak a pályázatunkat, és Hajdu László elmondta, hogy a szökőkút terve még nem végleges, az a lehetőségeken belül változtatható, hozzuk a terveket.
Egyébként máig nem tudom, hogy ki bízta meg Tamás Béla urat arra, hogy egy prospektusból kiválasszon egy olcsó tucatszökőkutat, szerződést kössön a kivitelezővel és megkezdje annak megvalósítását? Ki bízta meg arra, hogy a kút ott legyen ahol most áll? Ki bízta meg, hogy a füves területet jelentősen megcsokíntva öt-hat méter széles utakat építsen? Ki bízta meg, hogy úgy alakítsa ki a szökőkút környezetét, ahogy elkészült? Ugyanis a képviselő-testület jelentős része nem is tudott a dologról, mint az a bizottsági üléseken kiderült. Nem kellett volna a kialakítás megkezdése előtt lakossági fórumokat tartani? Nem kellett volna megkérdezni a lakosságot, hogy ők milyen szökőkutat szeretnének? Hogy hol legyen az a szökőkút? Hogy milyen kerti bútorok legyenek körülötte, és hogy legyenek azok elrendezve? Vagy azt gondolta Tamás Béla, hogy a lakosságnak ehhez semmi köze? Nekik nincs ebbe beleszólásuk? Kapnak majd valamit és örüljenek neki, ha tetszik nekik, ha nem?
Na de folytassuk.
Tamás Béla: „
December 14-én tudtuk meg, hogy a civilek – három kerületi művész meghívásával – pályázatot írtak ki lakossági szavazással a kút megtervezésére. Az elképzelések közé nem vették be a már meglévő, eredeti tervet, ami alapján az előkészítés is folyt. Február 20-án közös értekezletet tartottunk a civilekkel, az eredeti tervet készítő Ganz Hydro Kft.-vel és Hajdu László polgármesterrel. Ő akkor feltette a kérdést: az eredeti tervet miért nem szerepeltették a véleményezésre bocsátottak közt? Kérdését csend fogadta. Akkor már két hete tartott a pályázat, és végül a harmadik hét letelte után került a bemutatott tervek közé az eredeti, első változat. Szavazni a művelődési házakban, ingyenes kiadványból kivágott lapon, illetve interneten, valamint néhány iskolában lehetett. A lakosság jelentős hányada nem vett részt a véleménynyilvánításban…Ám – az említett körülmények között zajló – szavazáson nem ez a megoldás (mármint a Ganz Hydro szökőkút, a szerk.) k
apta a legtöbb voksot. Erre alapozva néhányan azzal vádolják a testületet, hogy nem vette figyelembe a civilek véleményét.”
Semmilyen pályázatot nem írtunk ki. Felkértünk három helyi képzőművészt, hogy tervezzék meg a már kialakított szökőkúthoz illeszkedő, az ő elképzelésüket tükröző modellt. Elképzelésüket írják le, és készítsenek makettet róla 1:10 léptékben. Amikor a polgármester úr megkérdezte, hogy az eredeti terv miért nincs a kiadványunkban, valóban csend lett. Azért lett csend, mert a meglepetéstől meg sem tudtunk szólalni. Erre a találkozóra ugyanis február 20-án került sor, viszont január 30-án a képviselő-testület egyhangú szavazással fogadta el az önkormányzat és szervezetünk között megkötött együttműködési megállapodást, melynek második és harmadik pontjában ez áll:
2.) A Segítsd az Iskoládat! Közhasznú Egyesület - a Nyírpalota Társaság tagjaként – kinyilvánítja azon szándékát, hogy a pályázaton nyert forrásból hozzájárul a lakótelep Fő terén létesülő szökőkút és találkozóhely igényes, művészi színvonalú kialakításához,
felkért helyi képzőművészek által alkotott, zsűrizett tervekkel, fórumok szervezésével, hírlevéllel és egyéb tájékoztatási formákkal (plakát, szórólap) széleskörű nyilvánosságot adva az elkészült terveknek és összegzi a lakossági véleményeket.
„3.) Az Önkormányzat vállalja, hogy miután megismerte a területre készült művészi terveket,
mérlegeli azok megvalósítását, beillesztését saját megújítási programjába a lakossági vélemények figyelembe vételével.”
Nos, 20 nappal korábban még szó sem volt arról, hogy a Ganz szökőkutat is szavaztatnunk kellene. Egyébként is, gondolja csak el a Tisztelt Olvasó, azt szerettük volna elérni, hogy ne egy tucatműtárgy épüljön meg, olyan, amiből rengeteg van az országban. Olyan egyedi, esztétikus szökőkútra gondoltunk, mely új jelképe is lehetett volna a lakótelepnek és egyúttal olyan központi találkozóhelyül is szolgált volna, amely egy Fő tér alapvető funkciói közé tartozik. A társadalmi tervezéssel megvalósuló közösségi tér visszaadta volna presztizsét a közösségért végzett önkéntes munkának és a helyi társadalom is jobban megbecsülte volna, ha maga is részt venne kialakításában. Tehát, mi azt akartuk, hogy ne a Ganz szökőkút, hanem egy helyi művész által tervezett vízi objektum épüljön meg. Miért tettünk volna be a saját pénzünkön megjelentetett kiadványunkba egy vadidegen cég által gyártott tucatműtárgyat? De polgármester úr érveit meghallgatva úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban – egy kiegészítő lapon – a Ganz szökőkutat is megjelentetjük és szavazásra bocsátjuk.
Lovas Évának adott nyilatkozatában és a szökőkútról döntő, éjszakai testületi ülésen is Tamás Béla ügyvezető igazgató úr elhallgatott bizonyos dolgokat, melyeket most megosztok a Tisztelt Olvasókkal és a képviselő-testület tagjaival is, mert az ülésen az igazgató úr beszéde után már nem kaptam többé szót, hogy reflektálhassak szavaira. Gondolom, Tamás Béla azért nem említette meg, mert már elfelejtette, hogy idén januárban kaptunk a Répszolgtól egy levelet, melyben arra kértek bennünket, hogy gyorsítsuk fel a szavazatok gyűjtését, mert a kutat április 15-én átadják. Kérésüket megfogadva az eredetileg áprilisig tartó szavazást február 1 és 28-a közé szűkítettük. De miután február 20-án beleegyeztünk, hogy a Ganz szökőkutat is szavaztatjuk, a határidőt március 11-re kitoltuk.
Tamás Béla elfelejtette megemlíteni, elmondom hát én, hogy bár másnapra ígértek egy képet a megvalósítandó Ganz szökőkútról, arra mégis egy hetet kellett várnunk, mert egyáltalán nem volt ilyen fényképük Azt sem említette meg, hogy az Önkormányzat honlapjára (
www.bpxv.hu) végül is sohasem került fel a Ganz szökőkút fényképe, így itt erre nem lehetett szavazni. Gondolom, ide nem nekünk, hanem a hivatal embereinek kellett volna feltenniük, mint ahogy a többit fel is tették.
Azt is elfelejtette megemlíteni, hogy amikor január 14-én Kelemen Árpád elment Tamás Bélához, hogy a Ganz szökőkút adatait megkapja (a művészi tervekhez lett volna rá szükség), az igazgató úr nem tudott semmilyen kész tervet mutatni, csak helyszíni betekintésre adott egy vázlatot, amiről az adatokat leírhatta.
Azt is elfelejtette megemlíteni Tamás Béla, hogy a Répszolgnál történt beszélgetésen Hajdu László megkérdezte tőlünk, hogy miként áll a szavazás, és amikor megtudta, hogy jelenleg a „Vársziget” alkotás vezet, akkor azt mondta, hogyha nyerni fog, akkor azt fogják megvalósítani. És amikor erre Tamás Béla elmondta, hogy a Ganz Hydro már megkezdte a medence kávák legyártását, a polgármester úr kijelentette, hogy nem baj, majd elfekszenek itt a Répszolg udvarán, és később majd kihelyezik valahová. Egyébként polgármester úr több alkalommal is úgy nyilatkozott - pl. Népszabadság - hogy azt fogják megvalósítani, amelyik a legtöbb szavazatot kapja. Hajdu László a „Miénk lesz a tér!” c. kiadványunkban is nyilatkozott a szökőkútról, ott is kifejtette ezzel kapcsolatos nézeteit: „
… a javaslatok közül bármelyiket el tudnánk fogadni… a művészek által készített tervek szépek, gondolom nem lesz gond az elfogadással… a civil szervezetekben lévő vélemények legfeljebb szokatlanok a város üzemeltetése, működtetése szempontjából… meg fogják szokni, hogy van energia a civil szervezetekben arra is, hogy a tér sorsa hogyan alakul….”
Tamás Béla azt mondta Lovas Évának, hogy a lakosság jelentős hányada nem vett részt a szavazásban és nem a megvalósult Ganz szökőkút kapta a legtöbb szavazatot.
39 nap alatt 25 helyszínen volt lehetősége a lakosságnak, hogy voksoljon. 12 helyszínen a négy műalkotásra, 13 helyszínen pedig a Ganz szökőkútra is szavazhattak. 2051-en egy helyi művész alkotását szerették volna megvalósulva látni és
34 szavazatot kapott a Ganz, 13 helyszínen összesen! Való igaz, nem szavazott 86 ezer ember. De 2085-en véleményt nyilvánítottak és ez a szám összehasonlíthatatlanul több, mint amennyien egy-egy lakossági fórumon mondanak véleményt bizonyos dolgokról.
”…
néhányan azzal vádolják a testületet, hogy nem vette figyelembe a civilek véleményét”.
Az ominózus testületi ülésen – ami botrányos volt a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – a képviselő-testület egyes tagjai csak a művészi alkotásokról nyilatkoztak, nem mondanám, hogy pozitív szemléletben. Máté képviselő még az egyik művész nevével is szórakozott, ami nemcsak sértő és megalázó a művészre nézve, de rendkívül kicsinyes dolog is. Egyetlen egyszer sem került szóba a Ganz szökőkút, egy érv sem hangzott el, hogy miért azt kellene megvalósítani, mégis az a döntés született, melynek eredménye már ott csobog a Fő téren. És ezt a döntést nem a képviselő-testület, hanem annak többségben lévő frakciója hozta.
A Tisztelt Olvasókra bízom, döntsék el maguk, hogy mi történt a civilek véleményével.
Várhegyi Gábor
[/b]