Köszönöm szépen Dr. Ódor József úrnak a kiegészítést! Igazán kár, hogy többeknél - főleg kormánypártiaknál - nem talál (egyenlőre) táptalajra...hogy valamit ők is tegyenek hozzá. Bizony, jól mondja: tényleg erkölcsös politikára volna szükség, amit épp a mai napon (tetten érhetően) ismét felrúgott a nagy múltú ellenzéki párt, de most ezt nem részletezném!
Csupán röviden még azt is hozzátenném, hogy a fentieken kívül még van pár sarkalatos dolog, ami miatt távol tartja magát a nyilvános politizálástól az átlagember. Az egyik, hogy a lakosság döntő többségében valójában fogalma sincs az országvezetés hierarchiájáról. Azt még csak-csak tudja, hogy ki az a miniszerelnök, köztársasági elnök, polgármester, de hogy mire jók azok az ilyen-olyan bizottságok. Egyáltalán milyenek vannak és mi a dolguk, mit csinálnak. Mi a dolga egy felügyelőbizottsági elnöknek (azon kívül, hogy busásan jövedelmez neki a tisztség), miből lehet tudni, hogy ha nem rendesen az ország (városrész) érdekében cselekszik és ez milyen közvetett vagy közvetlen hátrány okoz neki.
Erre az az átlagpolgár kézenfekvő válasza, hogy "nem értek hozzá"...és egyébként igaza van! Amikor például arról kellett döntenie az országnak, hogy közvetlenül válassza meg a Köztársasági Elnököt vagy sem, az emberek többsége szerintem azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák a Köztársasági Elnököt! Emellett az akkori parlamenti pártok tettek is róla, hogy érdektelenségbe fulladjon a népszavazás, így érvénytelenség okán a Parlament "magához ragadta" a megválasztás lehetőségét, még mielőtt bárki érdemben lépni tudott volna.
( http://hu.wikipedia.org/wiki/1990-es_magyarorsz%C3%A1gi_n%C3%A9pszavaz%C3%A1s )
Vessünk egy pillantást erre, ugyanis az egész ügy a lakosság szinte teljes tájékozatlanságára épült. A XX. század egészen biztosan állítható, hogy a legsötétebb diktatúrák kora volt, ami megtette a végzetes hatását a lakosságon. A csaknem negyven évig tartó kommunista diktatúra alatt tilos volt a nyílt politizálás, épp ezért Kádáron túl nem sokan láttak, így teljesen elvették a honiak közigazgatási ismereteit. 1989-ben szó szerint a nulláról kellett volna építkezni. Ám ezt néhány érdekcsoport megakadályozta, mivel felismerték a nép tájékozatlanságából ( és direkt nem tudatlanságot írok ) eredő kivételes gazdasági lehetőségeket. Néhány esetben igen messzire is mentek ( mint pl. az olajügy )
Pechünkre sajnos ez a szemlélet győzött a politikában: immáron mesterségesen kezdték előállítani azokat a "tartalmakat", amik a nép szándékos félretájékoztatását tűzték ki célul. A múltbéli, mára hamissá vált félelmek fenntartása mellett ezzel látták biztosítottnak hosszú távon (ki kell mondani:) közönséges gazemberek hatalmát!
Ennek egyik eleme az, hogy mindenkor úgy nyilatkoznak tv-ben, rádióban, mintha azt mondhatnánk rá: értjük, hogy miről beszél. Pedig csak érteni véljük. A különböző szakzsargonok hétköznapi használata még ma is sokaknak fejtörést okoz. És mindig utóbb derül ki, hogy nem is érünk belőle egy kukkot sem! Ergo nem értünk hozzá! Emiatt egyfajta kisebbségi komplexust is fenntart, amolyan mellékhatásként.
Amikor pedig egy kicsit is jobban elkezdte "érteni" a nép a szakzsargont ( ma már azért többet hallani a GDP-ről, IMF-ről, stb...mint korábban ), elkezdtek a szakzsargonok mellé kódolt üzeneteket használni. Ehhez persze kellett az a Gyurcsányi cinizmus is, ami a 2006-os rendőrterrort követő nyilatkozatokat jellemezte. Az a történet abból a szempontból volt fordulópont, hogy különösen ezzel a mondatával tette próbára a népet Gyurcsány:
"...tüntetnek? Majd megunják és hazamennek...", "...el lehet menni az országból..."
A nagy probléma az, hogy ezt is "megbocsátotta" a politikának a nép, ezért ezt a cinizmust Orbán mára tökélyre fejlesztette:
"...meg lehet élni 47.000 forintból...", "...mindenki annyit ér, amennyije van..."
és ezt fűzerezik korrupcióval, fenyegetésekkel, ellehetetlenítésekkel! A kódolt üzenetet, ha dekódolni próbáljuk, akkor nagyjából mindegyiknél ugyanazt kapjuk eredményül: "...menjünk (a nép) afganisztánba kekszet kapálni..."
Emellett folyamatosan egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, következetesnek és alaposnak láttatják magukat a felületességük és döntésképtelenségük ellenére. Ezzel kábítják a népet. Ma már nincs olyan nyilatkozat, ami mögött nem kellene keresni valamilyen rejtett, mögöttes tartalmat, (esetleg rossz szándékot) ,vagyis olyat, amit a mondatok fonetikusan nem jelentenek.
Ez a jelenség pedig a politika, illetve a közügyek szereplőinek hitelességét ássa alá! A választó nem bízik (sőt! sokszor nem is ismeri) a választottját, miközben ő maga pedig "nem ért hozzá", mert rébuszokban beszélnek! Ténylegesen csakis a világos, egyszerű, közérthető nyilatkozatok adhatnák vissza a politika hitelét, s azzal együtt a reményt egy jobb világra.
Tisztelettel:
Bánó Gábor